A sorok végtelennek tűntek, mint egy óriási labirintus. A polcokon a könyvek sorakoztak, gerinccel kifelé. A Látogató egyik sorról haladt a másikra, mikor hirtelen kitisztult a kép. Ez nem egy könyvtár! Ez egy VHS videótéka! Kontroll, Ragadozó, Rambo, Csupasz pisztoly … csak úgy özönlöttek agyába az emlékek a címek láttán. Kábulatából ébredve a távolban megpillantott egy lebegő alakot! Derékmagasságban, lótuszülésben, egy könyvet tartva a kezében. Nem akart hinni a szemének, így hát elindult az alak felé. Lanre volt az. Ki más is lehetett volna, hiszen a Látogató tudta, kit keres és tudta, hogy kit fog találni. Lanre, amint észrevette a Látogató közeledését, zavartan letette lábait a földre, a könyvet azonnal összecsapta és a kazetták közötti első szabad résbe hajította.
- Bruce Lee? – kérdezte a Látogató.
- Nem, Lanre.
- A könyv.
- Jah, igen. Bruce Lee összes.
- Mit csinálsz november 29-én, szombaton? – vágott egyből a téma közepébe az idegen, aki mégis olyan érzést keltett Lanréban, mintha ezer éve ismernék egymást.
- Hát, reggelizem, kinyújtóztatom elnyűtt tagjaimat, nyomok egy kettes számú műsort, lenyomok mindenkit REC-en és kajálok egy jót. Miért? – vágta rá Lanre felpörögve, mintha nem pár másodperce szállt volna le a földre. A Látogató nem szerette ha visszakérdeznek.
- Nem is ismerek nálad nagyobb, hitelesebb retró gamert. Hogy alakult ez ki? Ez már több, mint hobbi?
- Ne dicsérj, mert elpirulok. De tényleg, nagyon köszönöm a szép szavakat; főleg olyasvalakitől, akit én meg az egyik legelszántabb játékosnak tartok. – a Látogató nem tudta, kinek hiszi őt Lanre, de nem szakította félbe. – Bizonyosan nagyobb az általános játékismereted mint nekem, sokkal szélesebb a spektruma a platformoknak, amiket nyüstölsz, én jobbára csak C64-es vagyok. A kérdés jó, amit felteszel, ezeket magamnak is fel kéne tennem előbb-utóbb, jót tenne az önismeretemnek. De visszakérdeznék, hiába nem illik: hogyan értve több mint hobbi? A versengés szeretete? A játék szeretete? A kultúra szeretete? A versengést mondjuk már nagyon fiatal korban megszerettem. Ez szerintem a kilencvenes években ugyanúgy ott volt a gyermeki lélekben, mint ma. Komolyan is vettem, mert az utolsó pixelig kielemeztem a kedvenc játékaimat, és nem ijedtem meg a járatlan út mentén elindulni, hiába voltak korlátoltabbak a játékok. De ha ki kéne emelni egy játékot, talán éppen a Wizard of Wor lenne az, amit igazán az IC keretein belül ismertem meg. Félre értés ne essék, gyerekkoromban is ismertem ezt a játékot, és szerettem, de nem volt egy ultimate favorit. Amióta REC-ek léteznek, megismerkedtem az E-sporttal, az egyre jobb játékosokkal való megmérettetés megacélozta bennem a győzni akarást és olyan érzéseket erősített bennem, ami korábban nem nagyon volt: mint például a félelem. Tartok a vetélytársaimtól, ami egyben nagyon is kell a győzelemhez. Ilyet korábban egy játék sem váltott ki belőlem. Persze ehhez mind kellett az a keret, amit az egyesület biztosított, és tart is fenn már évek óta. Szóval a Wizard of Wor. – válaszolta Lanre, mire a Látogató elégedetten konstatálta, hogy sikerült „megnyitnia” a harcost.
- És a modern játékok?
- Figyelemmel követem az új releaseket amennyire erőmből telik, de nem vetettem bele magam nagyon a legfrissebb játékok cicergetésébe. Hardverileg is le vagyok korlátozva, így marad az, amit még elbír a gép. De még így is a legfrissebb játék, amit szeretek az a COD Black Ops első része, azon belül pedig a zombimód. Még a modern éra játékai közül is a nosztalgia vezérel.
- Mik a távolabbi a céljaid a REC-en?
- Nem akarok a legjobb lenni semmiben. Valaha tényleg ez vezérelt, még a nagyon korai REC-eken, vagy más elnevezésű bajnokságokon, de már ilyen nincs. Ellenkezik az életfelfogásommal. Nem leuralni szeretnék egy scene-t, hanem kiteljesedni benne, élvezni mindent, a bukást is, amiből tanulni lehet. Így nem nagyon tud felidegesíteni semmi. Ezzel az „önmagamat legyőzni” módszerrel jobban megy a fókusz nyomás alatt, jobban élvezem a játékot a társaimmal. A REC döntős keretei nagyon nem is adnak rá módot, hogy nagyon kiakadjak a másikra. Ha valami nem menne a bajnokságon, akkor csak magamat hibáztathatom.
- Akkor Te 100% gamer vagy… – zárta le a beszélgetést a Látogató. De Lanre folytatta.
- Nem, az idei hobbim, most figyelj! – emelte fel a mutatóujját. – A számos kötelező teendőim oly módú beosztása, hogy ne őrüljek meg. Szóval egy olyan keret/rendszer létrehozása, hogy jusson mindenre idő, még az önfejlesztésre, meg élni is egy kicsit. Van ennek valami tudományos neve? Időgazdálkodás. Az egész évemet centire végig kísérte ez a gyakorlat. Volt minden: lakásfelújítás, kötelező túlórák a sok meló miatt, kórház, új kapcsolat, mindamellett REC-re is kell járni. Nagyon közel voltam, hogy pár alkalmat visszamondjak, mert vagy nagyon fáradt voltam, vagy agyilag egyszerűen nem tudtam jelen lenni. Ha ezt észreveszik az ellenfeleim, végem van. A következő már egy nyugisabb évem lesz, ha addigra kialakul valami tényleges hobbi a retrózás mellett, akkor be fogok róla számolni. – válaszolta, majd a korábban a polca hajított könyvet megigazította, hogy a gerincek vonalban legyenek. A Látogató a hallottak hatására meg sem rezzent, bár a kifogásokat nem szerette. A REC kihagyásának már a megemlítése is megbocsáthatatlan bűnnek számított nála, inkább úgy csinált, mintha ez el sem hangzott volna.
- A következő REC-en sokan szeretnék elkenni a szádat Wizard of Worban. Mit üzennél nekik?
- Hogy mit üzenek? Make love, not wor! Pucoljátok ki a joyt, amit hoztok. Ne elégedjetek meg a kapott joy-jal, a játékok előtti joytesztet komolyan kell venni. Egyetlen kis apró hiba elég a vesztéshez. Olyan sport ez, mint a Forma1: ott sem véletlenül van boxutca. Mi meg itt 40 éves perifériákkal akarunk vérremenő küzdelmek közepette a másik fölé kerekedni úgy, hogy nem érdekel, mit fogunk a kezünkbe a döntőben?! Így nem fog menni. A győzelem nagyrészt a joytól függ.
- Akkor pucold azokat a joyokat Lanre! Találkozunk a FÉLiX-ben! – zárta a Látogató és ezzel egy időben hátat fordított Lanrénak és elindult ugyanabba az irányba, amerről érkezett. Lanre agya hirtelen átkapcsolt, most jött rá, hogy hipnotizálták. Ki volt ez az ember? Ember? De nem húzta az időt gondolkodással. Az egyik VHS sor mögül kivett egy Commodore joystickot, mellőle egy kontaktsprayt, kendőt, majd lótuszülésben lebegve pucolni kezdte azt.
