Mindenki tombolt. Dübörgött a metál, zúgtak a gitárok. A színpad előtt fekete ruhás, fémláncokkal tűzdelt emberek tömege végtelen tengerként hullámzott. Acélbetétes bakancsok csattantak össze, drága nedű loccsant a földre, miközben söröskorsók találkoztak. A színpadon a frontember teljes átéléssel ordította:

„Imádkozz, ha van kihez,
nemsokára eljön érted
a Fenevad!
Ő az, a Fenevad!”

Az ének után dobhártyaszaggató dobszóló, majd hatalmas cintányércsapás jelezte, hogy vége a koncertnek. Minden bizonnyal ez volt az utolsó dal, mert a zenekar pillanatok alatt levonult és a közönség pár erőtlen „vissza” kiáltás után elcsitult, majd halk morajlással oszlani kezdett. A Látogató élvezte az előadást, de nem szórakozni jött. Azt az embert kereste, aki mindvégig az egyik árnyékos pult melletti asztalnál egy nagy pohár jéghideg fröccsel a kezében ült.

• Ők kik voltak? – kérdezte a Látogató Kiri mellé lépve.
• Akela – válaszolta miközben rá sem nézett a kérdezőre. Nem beszélgetni jött ide. Ha beszélgetni szeretett volna, már megtehette volna. De a Látogató tisztában volt saját képességeivel. A kérdéseire akkor is választ kap, ha a beszélgető partnere még a nyelvet sem ismeri, amin kérdez.
• Mit csinálsz november 29-én? – tette fel a hipnotikus kérdést.
• Nagy valószínűséggel megyek versenyezni REC-re. – válaszolta Kiri. Furcsa érzés kerítette hatalmába. Az érzés, hogy megbízhat a Látogatóban.
• Mit gondolsz a REC= -ről, sikerült megszokni a Wizard of Wor Showdown szabályokat?
• 2024 decemberében láttam először közvetítést, ekkor megtetszett az egész bajnokság és rendezvénysorozat. Először a BRSZK-n indultunk (Boby, Zombicsek és jómagam), ha jól emlékszem, akkor 9. helyen végeztem WoW-ban. Azóta mindegyik REC eseményen részt vettünk, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fejlődtem, mert valamennyit biztos, ha már bronzmeccset játszottunk az egyik REC fordulón Avanindrával. Szerencse is kell persze, meg egy kis gyakorlás, plusz a szabályok betartása, amik olyan egyszerűek, mint a faék, nincs bennük semmi bonyolultság.
• Kivel szeretnél leginkább megmérkőzni WoW-ban?
• Akivel szerettem volna játszani WoW-ot REC verseny keretei között, azzal már játszottam akár selejtezőt, akár TOP4-et (Lanre, Zazrak, Hurka, Bucky, Avanindra). – hörpintett egyet az italba.
• És Bobyval, a fiaddal?
• Az a fránya program mindig összesorsol minket Boby-val a selejtezőkben, idáig mindegyik alkalommal játszottunk egymás ellen. Ha TOP2-be kerülnénk össze Boby-val, nem fájna egyáltalán, hősiesen küzdve lejátszanánk a meccset, mint ahogy itthon is szoktuk.
• Mi a taktikád?
• Játszani kell, megismerni egy kicsit a játékot, figurák mozgását-irányítását is, mikor mi történhet, mi lehet egy-egy szitu kimenetele. Nem egyszerű, az biztos. Legyen egy megfelelő, jól működő joy, sokat számít szintén. Olyan joy, amit lehet szapulni, bírja a strapát, nem lepődik meg azon, ha alkalomadtán megcibálod. Játszani kell minél többet másokkal, akik jobbak nálad. Nem is tudom valójában van-e taktikám, szerintem változó, több dologtól függ, de úgy gondolom, hogy taktika és érzés egyvelegével játszom. Ha pontokat gyűjtünk, akkor gyűjtögessünk. Ha szemből lőjük egymást, tegyük. Ha támadni kell a másikat, tegyük. Változó és szituációfüggő. Edzeni legtöbbet Boby-val, aztán Zombicsekkel és öcsémmel szoktam.
• A REC= után jó időre visszatérnek a hétköznapok? Hogy vészeled át?
• Hobbijaim közé tartozik a bringázás, balatonozás nyáron, szeretek koncertekre is járni. Többet játszottam régen, nálam a Half Life 2 és a Doom környékén állt meg a dolog, azok nagyon tetszettek, továbbá Resident Evil és Silent Hill sorozat. Tavaly óta inkább a C64-es új fejlesztéseket követem, Briley Witch Chronicles első részével játszom épp. Minden a gyerekkorra vezethető vissza, korai bevésődés, gyerekként nagyon sokat játszottunk WoW-val, együttműködve, nem egymást kergetve. Ezekre alapozva WoW-ozok tavaly nyár óta, 30 év elmúltával, kicsit másképp.
• Tetris-t nem vállalod be?
• Nincs SNES-em, emulátorral meg nem ugyanolyan az életérzés. Tervben van egy SNES beszerzése, hogy tudjak gyakorolni. Poénból lehet benevezek a következő eseményen trollkodni egyet. – sátáni mosoly ül arcára, majd ismét megkomolyodik.
• Ha nem Tetris, akkor mi?
• Nem is tudom, mi lenne az a játék, amit lehetne játszani REC-en, de pl. a Straight Up tök jó poén volt Ajkán. Ehhez hasonló bődületes nagy ökörség vagy gyökérség jöhetne simán, aminek semmi értelme (Frogs vagy Shotgun, esetleg Donald Duck?). Az értelmesebbek közül szerintem lehetne Bomberland, öten lehet játszani egyszerre 😀
• Mi a világmindenség értelme? – tette fel a kijózanító kérdést a Látogató.
• Hát kedves Látogató, ezt mindenki tudja! 42! Viszont ne hari, de megyek, kezdődik a Moby Dick. – válaszolt Kiri és mintha a beszélgetés meg sem történt volna, felhörpintette a maradék fröccsöt, feltűrte kabátját és elindult a színpad felé. Pár másodperc múlva eltűnt a tömegben.

A Látogató magára maradt az asztalnál. Kezét felemelve jelzett a pincérnek. Narancslét rendelt. Lassan kortyolgatva kezdett bele, miközben a következő zenekar felvonult a színpadra. A húrok közé csaptak. A gitár hangja ismét elvarázsolta. Maga elé bámulva élvezte a zenét, de valami nyugtalanította. Felnézett. A távolban egy hatalmas, sötét hegyen egy furcsa sziluett vonta magára tekintetét. Egy kastély volt az.

• Tweet