Csontig hatoló hidegben és vaksötétben jutott el a Látogató a kastély bejáratáig. A kapun masszív, rozsdás lakat védte az erődöt a hívatlan vedégektől. A Látogatónak a lakat nem okozott gondot, az könnyedén lehullott a földre. A kapu nyikorogva tárult ki. Egy kacskaringós csigalépcső, rengeteg elágazással, szűkebbnél szűkebb kanyarokkal vezetett a felső teremig. Az épület ezen részét sem fűtötték. Az emeleti szoba ajtaján emberi hangok szűrődtek ki.
- Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legjobb Tetrisben e vidéken!
- Gazdám, hatalmas tudásod van Tetrisben, de….
A Látogató ebben a pillanatban betolta az ajtót! A választ nem várta meg. A látvány egyszerre volt rémisztő és tökéletesen megkomponált. Egy fekete ruhás nő állt a tükör előtt, kezében egy SNES kontrollert tartva.
- Mit akarsz? – kérdezte ingerülten Eni.
- A Látogató vagyok – indította mondandóját az idegen.
- Tudom ki vagy! – intette le Eni. – Tudok mindent. Folytasd, essünk túl rajta!
- Hol leszel november 29-én? – folytatta rezzenéstelen arccal a Látogató.
- Túl egy kültéri karácsonyi díszítős idegösszeroppanáson, majd egy kicsit sem zsúfolt, de annál szellősebb teremben, a FÉLiX-ben. – a Látogató körbenézett, elképzelte a karácsonyi ledsort a varázstükör körül, mellette kis pirosorrú rénszarvassal. Biztosan gyönyörű helyet lehet ebből a szobából varázsolni.
- Hogy kezdődött?
- A REC=cel Zazrak által ismerkedtem meg és hatalmas reménnyel vágtam bele, nagyon bíztam a sikerben, de egyben rettegtem is. Sokat gyakoroltam, aminek meg lett az eredménye, győzelem! Bekerült a nevem a nagyok közé és belépésnek egyből a bajnokot győztem le! Szerintem ezt nem is kell tovább ragozni. – válaszolta magabiztosan, közben hosszú fekete körmeit nézegette. – Viszont azóta folyamatosan hanyatló tendenciám van. Ez a kevés gyakorlásnak tudható be. Ahogy egyre népszerűbbé vált a REC=, meg is hozta az érdeklődőket, a valódi ellenfeleket. Kevés lett az alaptudás. Emlékszem, amikor szó volt arról, hogy az Egyesület lecseréli a Tetrist, mert nem elég népszerű, akkor én kiálltam mellette. És láss csodát! Imádják. Ami az emberek gyerekkorát idézi fel, mindig népszerű marad, hiszen érzelem társul hozzá.
- Készülsz a szombati fináléra?
- Az elmúlt egy évben a REC=eken és a Get Ready-n (*Zazrak dabasi bulija – a szerk.) kívül nem játszottam, ebből kifolyólag ha a TOP4-ben benne leszek, már elfogadható számomra. – megállt, egy kicsit elgondolkodott, majd folytatta – Egyben csalódás is, de nem várhatok többet, ahhoz már túl jók az ellenfelek. Ilyenkor a magam felé érzett csalódás elmondhatatlan.
- Tetrisben nagy esélyed van a dobogóra.
- Van érzékem hozzá, de ez fejleszthető, ez látszik is a többieken. De Zazrak nyomába sem érek. Vagyis a versus játékokban biztos nem. Semmi kézügyességem, hiába látom, tudom, mit kellene, nem megy az apró, precíz mozgatás és a gombok funkcióját sem tudom megjegyezni, nem fogadja be az agyam.
- Múltadba nézve mit látsz?
- Gyerekkorom. Nem szégyellem, akkoriban szűkölködő családom volt, nem voltak elektronikus játékaim. Pontosan nem tudom mennyi idős lehettem, amikor a nővéremmel kaptunk egy Tetrist (vásárfia). De sok vita volt, ki mikor mennyit játszik vele, aztán vmivel később lett egy saját. Később volt egy „fogalmam sincs mi a neve”, fekete dobozos játék, fém pöckökkel (azzal lehetett játékot keresni, meg indítani, oszt cső), két olyan karral, amelyikből egy sosem működött, csak ha párszor földhöz vágtad. – szeme könnyektől csillogott, folytatta. – Na azzal jó pár vasárnapom elment a Kölyökklub után. És itt véget is ért a játék karrierem. Számítógépes játékkal először a szakközépiskolában találkoztam, ott is annyit, hogy pasziánsz, illetve aknakereső. Picivel később próbálkoztam Tomb Raider-rel és Abe-bel, tetszett is, de nem futottam nagy karriert velük. Később persze már jöttek a konzolok, különböző stílusú játékok, de nem, nem az én világom. Mármint szeretek játszani pl. flipper, biliárd vagy telefonos játékok.
- Ha nem a gaming, akkor mi?
- Mások életének kianalizálása és beleszólás mindenbe. – hangosan felkacag. – Mert nekem szinte mindig igazam van, kivéve amikor nem. Mi tesz boldoggá? Szeretek megoldani házkörüli dolgokat, kertészkedés, körmözés (ez olyan csajos kifejezés), ha állatok között lehetek, spiritualitás.
- Mesélj az ellenfeleidről!
- Legnagyobb ZAZRAK. Csak azért sikerül bármelyikünknek legyőznie, mert épp nincs jó passzban/mentálisan/fáradt, vagy tök idegbe van a REC miatt. Egyikünk sem ér fel hozzá, bármennyit is gyakorolunk. A Tetris egy másfajta Sakk, tudni kell előre gondolkodni és ő képes akár 10-15 sorral is! A ranglista következő 4 tagja kb. egy szinten vannak, ezt nem tudom jobban kifejteni, nincs is mit. Aki gyakorol, az lesz jobb, de nem a legjobb!
- Mi a fő üzeneted a REC= játékosainak?
- Aki tud, és tudja, hogy tud, az veszélyes, attól óvakodjatok! – zárta le a beszélgetést Eni és hosszú palástját maga köré tekerte, a következő pillanatban pedig gomolygó sötét füst kíséretében eltűnt.
A Látogatót hirtelen körbevette a csend. Egyedül maradt a hatalmas szobában. Csak ő és a tükör, amivel korábban Eni beszélgetett. Amivel? Vagy akivel? A Látogató lehajtott fejjel, óvatos mozdulattal a tükör elé lépett. Hatalmas erőfeszítésébe került, hogy felemelje fejét és megpillantsa tükörképét. De nem az az arc nézett vissza rá, amire számított.
