A Látogató hosszú, barna kabátban, felhajtott gallérral, széles karimájú kalapját szorosan a fejére húzva, sietve gázolt a homokban. Nyomában csizmája látványos porfelhő-oszlopot kavart, melynek irányából már messziről kivehető volt, hogy a színes plédek, pokrócok, fesztiválsátrak között kiemelkedő, szétgraffitizett hippibusz felé tart. Nyitott ajtaján át a busz lakóterébe lépett, melynek belsejét lampionfény, álomfogók és foszló, bohém mintázatú szőnyegek tették otthonossá. Egy igazi vándorlakosztály. Szemének pár másodpercre volt szüksége, hogy a hatalmas puha párnák között meglássa Avanindrát, aki olyan természetes, békés magabiztossággal ült középen, hogy nem is volt kérdés: ez az ő birodalma. Mellette két fiatal, kecses hippi lány heverészett. A Látogatót megpillantva Avanindra alig észrevehető mozdulattal intett, mire azok felálltak és tökéletes összhangban, bámulatosan koreografált, táncszerű lépésekkel, a Látogatót megkerülve elhagyták a lakosztályt. Csak valami édes, virágos illat maradt utánuk, aminek hatására a Látogató szinte ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy utánuk forduljon, de nem tette. Ehelyett levette kalapját, felemelte tekintetét és Avanindrára nézett:
- Avanindra? Te itt? – kérdezte a Látogató kissé elbizonytalanodva.
- Félig-meddig ebben a buszban élek, főleg nyáron, a fesztiválokon. Miben segíthetek? – húzta ki magát Avanindra.
- Jössz a november 29-i REC-re?
- A REC-et természetesen ki nem hagynám. Már csak egy technikai akadályt kell elhárítanom, hogy rendesen készülni tudjak WoW-ban, mégpedig egy tápsavert (Commodore64 túlfeszültségvédő adapter – a szerk.) kell szereznem. – az ablakhoz lépett, a párkányról kezébe vette az ott gőzölgő teáskancsót, az egyik polcról levett egy poharat, a Látogatóhoz lépett, a poharat a kezébe nyomta és megtöltötte.
- Köszönöm. – biccentett a Látogató és belehörpintett a kellemesen meleg italba. – Ennél vakmerőbb dolgokba is belevágtál már, mint a tápsaver nélküli C64. Például minden előkészület és gyakorlás nélkül indultál Wizard of Worban a REC-en.
- Anno a Facebook dobta fel az eseményt. – felelte Avanindra. Magának is levett egy poharat és azt is megtöltötte, a kancsót visszatette a párkányra, majd az ablak alatt szaladó Dunát nézve kortyolgatva folytatta. – Nem gondoltam volna, hogy labdába rúghatok a nálam sokkal rutinosabb játékosok ellen, de úgy tűnik, a gyerekkori sok száz óra WoW még valamelyest benne van a kezemben. Elsősorban a hangulat miatt jöttem, és hogy hozzám hasonló geekek között legyek. A móka a legfontosabb, igyekszem nem túl parázni, de a döntőkön mindig leizzadok
- Nálad hogy kezdődött ez az egész?
- Első videojáték-élményeim a C64-es játékokhoz köthetőek, még a kilencvenes évek elejéről. A WoW-on kívül emlékszem még a Rick Dangerous-re, a Tuskerre, a Pitstop 2-t is sokat nyúztam, meg még néhányra, amiknek már a nevére sem emlékszem… Mostanában sokkal kevesebb időm jut játszani; amikor nem kell már pénzért dolgoznom, akkor lesz újra időm elmerülni. Ha mégis van kis időm, akkor a Battlefield-sorozat valamelyik részével játszom.
- Mi az a kis fekete doboz a sarokban? – mutatott a Látogató a kis dobozos tévé alatt megbúvó kütyüre. Avanindra a tárgy felé fordult, szeme felcsillant, s válaszolt:
- A PS2-m, amin a Gran Turismo 4-et imádom, és a motoros verzióját, a Tourist Trophy-t. Talán ez a kettő kapcsol ki a legjobban. – rövid szünetet tartott, majd az emlékeiben történő rövid utazás után folytatta. – De a legtöbb órát talán a Dune 2-be és az Outlaws-ba pakoltam régen. Sok Doom 1-2-t is toltam. Mostanában viszont, ha van kis időm, inkább zenélgetek. A videojátékokban szeretek elmerülni, ami mostanában sajnos ritka. Zenéléssel egyszinten van nálam, de a zenélés rugalmasabb, ott, ha csak 1 órám van az is elég, hogy mentálisan feltöltsön. A gameingnél több idő kellene.
- Az a fránya negyedik dimenzió. Mikor volt a legtöbb időd játszani?
- Imádom a mai napig a videojátékokat, és még ha kevés is az időm játszani, az iparági nagy durranásokat igyekszem lekövetni, még ha játszani nem is tudok mindig. 5–20 éves koromban voltam a legaktívabb gamer. De ha akkor kevesebbet toltam volna, talán már gazdag lennék, és most lenne időm többet játszani.
- Wizard of Worban jelenleg a harmadik helyen vagy, nagy esélyed van a második helyre.
- Rám jellemző, hogy nagyban gondolkodom, és mindig a legnagyobb vadra megyek: Lanre. Vele a legnagyobb kihívás játszani, és a legizgalmasabb is. A TOP4-ben szerintem benne leszek, de Lanre után eléggé kiegyenlített a tudásszintünk, ezért szerintem 2–6 között a szerencse fogja eldönteni, ki hol végez. A WoW majdnem tökéletes játék. Ha nem lenne benne a szúnyog és a banya, akkor 100%-ban tudásalapú játék lenne, de így van benne egy kis szerencsefaktor is, ami elmossa a hajszálnyi különbségeket.
- Sokan szeretnék Lanrét kétségbe esve látni WoW közben. Benned sokan látják az új reményt. Avanindra! Köszönöm a teát! Csomagold el a PS2-t és szedd elő a Commodore-t, tápsaverrel vagy anélkül és irány a katakomba! – ezzel a Látogató letette az üres poharat a mellette lévő asztalra, fejére húzta kalapját, majd maga mögött becsukta az ajtót.
Kint a két lány már egy pokrócon ült és valamilyen tapsolós játékot játszottak. Egy ideig fejükkel követték az előttük elhaladó Látogatót, majd tovább folytatták a játékot.
