Az egyesület gondolata

Nyilvánvaló volt, hogy a Retro Kütyü Játszóház nagyobb bulivá akarja kinőni magát, az addig meghívásos alapon működő házibulit keretek már túl szűkek neki … de volt egy dilemma … Ki merné bedobni a kütyüit egy olyan nyilvános buliba ahova bárki eljöhetne vadulni?
Felmerült az ötlet, hogy dobjuk közösbe a cuccokat, és ha valami esetleg áldozatul esik egy bulin, az nem egy ember vesztesége lenne … ez a gondolat gördült tovább … Milyen formában lehetne szabályozni, kezelni ezt a közös tulajdont? … Viszonylag hamar arra jutottam, hogy egyesületi formában akár működhetne is ez a dolog.

Hamár egyesület, ahhoz ki kellett találni valami közhasznú tevékenységi hátteret. Ennek alapjait személyes élményeimből raktam össze.
11 évesen C64-el kezdtem az ipart, játék + hobby programozás szintjén. Később 15 évesen kaptam PC-t, és egészen 2006-ig, 24 éves koromig PC gamer voltam … ekkoriban kezdtem csúnyán kiábrándulni a játékokból. Volt pár súlyos és költséges kudarcom az akkori PC alkatrészekkel, miközben maguk a játékok se muzsikáltak túl szépen. A Crysis volt az a pont ahol végleg elszakadt bennem valami.

2007-ben akadtam rá egy fórumra ahol épp a Nintendo Wii körül ment a diskurzus (akkor már olyan rég nem hallottam semmit a Nintendo felől, hogy azt hittem, hogy már nem is léteznek). A hozzászólásokban ment az anyázás, hogy hogyan jöhet ki egy konzol ilyen gyenge hardware-rel?! Emellett szidtak még valami hadonászós kontrollert … ez az ami megakadt a szemem. Akkoriban írtam szakdolgozatot a kibővített valóságról (Augmented Reality), aminek egyik technikai pillérje a mozgásvezérlés … bár addig infós egyetemistaként úgy gondoltam a konzolokra, hogy az a noob-ok játékgépe … de abban a kiábrándult időszakomban hajlottam az újdonságok felé … naná hogy azonnal rácuppantam erre a Wii dologra.

De nem a wiimote volt, ami levett a lábamról, hanem az a játékkultúra, ami addig PC-sként teljesen idegen maradt számomra … Rá kellett döbbenjek, mekkora lemaradásom van videojátékos kultúrában. Elhatároztam, hogy nincs mese, nem maradhatok ilyen hülyén, ki kell műveljem magam. Ebből a lelkesedésből kerültek képbe nálam a retro kütyük … és később ez az élmény alapozta meg az egyesület filozófiáját; hogy a videojátékok kultúrája olyan érték, amit művelni kell.