Már a második retro kütyünél felmerült, hogy ezt a mókát lehetne nagyobban űzni. Jártam pár kört a pesti kocsmákban, hátha találok valami megfelelő helyet … de nem aratott osztatlan sikert az elképzelés … Keviny kifejtette, hogy nem szívesen vinné le játékait egy romkocsmába vadidegenek közé … ezzel csak egyetérteni tudtam, így a kérdés el is dőlt, a retro kütyü maradt nálunk zárt körű házibulinak.
Megmaradtunk az alapoknál: a játszóházak szabad foglalkozós házibulik. Mindenki azzal játszik, amivel csak akar, attól rúg be és annyira amennyire akart … retro kütyük, gémer emlékcunamik, zsibongássá keveredő prüntyögés, vibráló CRT TV-k, mindenféle lokál multi, üdvrivalgás, kárörvendés, két pofára falt tortilla + salaszósz, non stop sör, pálinka a gallér mögé, és a miegymás … nagy röhögések … remek hangulat, jó társaság …
Úgy tessék lássék módon a 4. bulin vezettünk be először hivatalos kompetísünt. Koncepció szerint ismeretlen játékkal, hogy a hozott skill ne számítson. A buli során bárki bármikor megpróbálhatta beállítani a rekordot. Akié buli végén a rekord, azé a dicsőség, és a retro kütyü kompetísün trófea, ami egy fájóan szar retro játék, de alkoholos filccel belevésve a nyertes neve és eredménye, így őrizve meg a dicsőséget az utókornak.
Így ment le 5 buli nálunk. Közben szájról szájra és a facebook ismerősök között terjedve a retro kütyü híre, ezzel nagyjából megháromszorozódott az érdeklődők létszáma … a 4. és az 5. retro kütyün már szó szerint egymás hegyén hátán voltunk, lásd mennyire.
Tovább már nem halogathattuk, muszáj volt továbblépni. Ebből a kényszerből született meg egy szép logikai csavarral az ihlet, hogy alapítsunk egy gémer kulturális egyesületet … minél többet agyaltam ezen, annál jobb ötletnek tűnt.
Hozzá-
szólás