Mikor megszülettem (állítólag) a faterom a jövőm épülését szem előtt lebegtetve három dolgot vásárolt be. Egy lepukkant BMW Isetta-t, egy Mattel Intellivision-t és egy Commodore V(i)C20-at. Bár mint utólag kiderült, az Isetta csak alibiből lett az enyém, (fater megúszott vele egy veszekedést) viszont mivel édesapámat…
Nem tudom, hogy vártam-e valaha annyira valamit, mint az apum által karácsonyra beígért Castlevania-t. Továbbra sem tudom elképzelni, hogyan tolmácsolta az osztrákoknak, hogy ostorral csapkodó játékot szeretne venni, de valamikor a tél elején odasúgta, hogy “megvan!” – és ettől borzasztó izgatott lettem. Viszont akkoriban még…
…aztán egy szép napon bepattantunk apa ladájába, kizúztunk Bécsbe és megvettük a Game Boy-t. Benéztünk jópár üzletbe, majd talán az ötödik-hatodik boltnál becseréltük az 1190 oszták snidlinget a kis téglára. A doboz a kütyün kívül tartalmazott egy vagány piros-kék fülhallgatót, link kábelt, 4 db ceruza…
…aztán egy este meglátogattam keresztanyámékat. Mivel keresztapám német származású, igen gyakran jártak hozzá régi germán ismerősök, rokonok. Az idősebb olvasók még talán emlékeznek, hogy a Balaton parti üdülők kedvelt célpontjai voltak a kelet és nyugatnémeteknek – mivel akkor még egy szép nagy fal erősen megnehezítette…
Ha édesapám tudta volna, hogy mit indít be azzal, hogy a kezembe nyomott egy kis orosz kvarcjátékot, egészen biztosan kétszer is meggondolta volna a dolgot. Akkor a Tom és Jerry volt a kedvencem, és a kis játék is macskáról és egerekről szólt – a kettőt…
Hozzá-
szólás